JHP Athens Conference

BBC in Hungarian - Europe Sig Tune

P: Köszöntöm az Európa Magazin hallgatóit! A mai alkalommal amolyan "különkiadást" hallanak egy Athénben rendezett történészkonferenciáról, ahol a résztvevõk arról vitatkoztak, hogy miként lehet a balkáni történelmet a megbékélés és együttélés szellemében tanítani a térség diákjai számára ...

Hol végzõdik Európa, és hol kezdõdik Ázsia? Van-e remény arra, hogy a balkáni térség országai képesek lesznek maguk mögé utalni nem csupán az évszázados történelmi ellentéteket, de az elmúlt évtized tragikus eseményeit is? Mit tehet ennek érdekében a nemzetek közössége, az Európai Unió, de mindenek elõtt annak a 11 balkáni országnak a történésztársadalma, amelynek kezében különleges fegyver van: az, hogy a történettudomány eszközeivel tárja fel: mi is történt valójában ...

Április elején két napos konferenciát szervezett Athénben a Dél-Kelet-Európai Demokrácia és Megbékélés Központja - amelyet mostantól szeretnék Demokrácia Központ megjelöléssel rövidíteni. Ez a szervezet négy évvel ezelõtt jött létre nemzetközi segítséggel: Ausztria, Norvégia és Svájc mellett éppenséggel Nagy-Britannia mutatkozott a legbõkezûbb támogatónak, de érkezett támogatás az Egyesült Államokból is.

Athénbe 16 országból 143-an jöttek el: fõként történészek - egyben gyakorló történelemtanárok -, hogy áttekintsék az elmúlt 2-3 évben végzett munkát, amely a "Közös történelem" projekt néven indult. És ez a munka nem is volt kevés. 14 szemináriumot tartottak: az elsõ hétnek az volt a témája, hogy feltérképezzék: az egyes balkáni országok történelemkönyvei miként foglalkoznak egy-egy ellentmondásos történelmi eseménnyel. A második hét szeminárium a tanárképzés jegyében folyt, hiszen a résztvevõk csakhamar felismerték, hogy a jó tanár félre tudja dobni a gyenge tankönyvet, de a felkészületlen pedagógus kezében a jó tankönyv sem ér sokat ...

A tankönyvekrõl persze nem lehet lemondani: a Demokrácia Központ "Közös történelem" címû projektjének munkatársai most tanári segédanyagokat akarnak összeállítani, és idõvel alternatív tankönyvek írását is készek magukra vállalni. ... A következõ percekben a konferencia néhány résztvevõjét szeretném bemutatni hallgatóinknak.

P: Miként korábban említettük, a Demokrácia Központ már a szervezet induláskor is a brit külügyminisztériumtól kapott jelentõsebb összeget . London a mostani konferencia megrendezésének költségeit is magára vállalta. A brit külügyminisztérium balkáni ügyekkel megbízott államtitkárát, Denis MacShane-t arról kérdeztem, hogy milyen megfontolások álltak a döntés mögött ...

Denis MacShane arról beszél, hogy a külpolitikában gyakran kemény eszközökhöz kell folyamodni, ilyen például a katonai beavatkozás. De olykor azt látjuk, hogy a "puha" megközelítés a leghasznosabb. Ennek a konferenciának a költségei elenyészõek a minisztérium egész költségvetését tekintve, de a megtérülés óriási. Egy olyan térségben, amelyet véres nemzeti konfliktusok szabdaltak szét, el lehet kezdeni egy olyan történelmet tanítani, amely immár nem a bûnbakkeresésre helyezi a hangsúlyt, és ebben a folyamatban Európához közelít - halljuk a brit államtitkártól. De lépjünk tovább egy másik meghívotthoz:

Teodóra Bulgáriából érkezett, jelenleg egy amerikai egyetemen írja a nagydoktori disszertációját, amelynek a témája a bulgáriai görögök kitelepítése. Amikor arról kérdezem, hogy netán az õ családja is azok közé tartozott, akiknek menniük kellett, így válaszol:

Teodóra egy általa szépnek tartott görög nevet kapott a keresztségben, dacára annak, hogy õ maga úgymond 100 százalékig bolgár. Nagyapját Teodornak hívták, és az õ nevének a nõi változatát kapta a kislány. Jelentés: "az istenek ajándéka". Teodóra - mintha a neve predesztinálta volna - görög egyetemen tanult tovább, utána pedig annak a 60-70 ezer bulgáriai görögnek a sorsát kezdte kutatni, aki a huszadik század elsõ felében - két hullámban - elhagyni kényszerült Bulgáriát.

A bolgár történészeket azonban olyan témák is foglalkoztatják, amelyek párhuzamait Európa más országaiban lelik fel. Sztefan Decsev jelenleg Spanyolországban kutat, és azt vizsgálja, hogy a spanyolok miként viszonyultak az elmúlt néhány évtizedben Európához. A maga számára is meglepõ eredménnyel járt a vizsgálódás:

Sztefan Decsev elmondja, hogy a spanyolok sokáig meglehetõsen ambivalens módon viszonyultak Európához: az volt a benyomásuk, hogy Spanyolország talán nem is tartozik Európához, mivel tradíciója és történelme más kontinensekhez kapcsolja. De azután lezajlott a békés átmenet, és a spanyolok magatartása megváltozott. Ez példamutató lehet Bulgária számára, mint ahogy Görögország uniós csatlakozása is pozitív mérleget mutat - halljuk Sztefan Decsev történésztõl.

Görögország valóban jó példával jár elõl. Az elmúlt évtizedben - a balkáni konfliktus ideje alatt mindvégig - Görögország mérséklõ befolyással volt a térségre, és a Macedóniával kapcsolatos problémáit sem élezte ki végletesen. A balkáni helyreállítási folyamatban görög pénzemberek és intézmények vállaltak vezetõ szerepet, és nem véletlen, hogy Szaloniki városa - ahol a Demokrácia Központ is mûködik - több más hasonló szervezetnek ad otthont. Costa Carras görög történész a konferenciához intézett beszédét azzal kezdte: az emberek szívesen ragaszkodnak az ellenségképhez, hiszen sokszor az öndefiníció része, hogy "jobb vagyok, mint a másik". A történelemtanítás pedig gyakran fenntartja ezeket a mítoszokat - különösen amikor a politikatörténetre illetve a hadtörténetre koncentrál. Vajon a társadalomtörténet oktatása azért lenne hasznos, mert kevésbé terhes a konfliktusokkal? - kérdeztem az Oxfordban végzett görög történésztõl:

Costa Carras elmondja: nem csupán arról van szó, hogy a társadalom- avagy civilizációtörténet békülékenyebb értelmezést tesz lehetõvé, hanem arról, hogy így igazabb történelmet lehet írni. A háború mindent kiforgat a normális menetébõl, de békeidõkben az embereket hasonló dolgok foglalkoztatják: hogyan tudnak megélni, milyen iskolába járatják a gyermekeiket, és milyen zenét hallgatnak. A nemzetállamok kialakulása során azonban az elsõdleges szempont az volt, hogy hûséges állampolgárokat neveljenek ki - erre pedig a politikatörténet a legalkalmasabb. Ideje, hogy egyensúlyba kerüljön a dolog, és a társadalomtörténet is elnyerje méltó helyét - fejtegette Costa Carras görög történész.

A munkát tehát Görögországból irányítják, és a projekt egyik vezéregyénisége, Krisztina Kuluri történész is görög. Két és fél évvel ezelõtt csatlakozott a munkához, amikorra már eldöntötték, hogy miként is húzzák meg a balkáni térség határait. És dacára annak, hogy a történelemtanítás megújítását kezdeményezõ rendezvénysorozat egy budapesti szemináriummal kezdõdött - ahol Magyarország történelmi befolyását vizsgálták a Balkánon - magyar résztvevõi nincsenek a projektnek.

Krisztina elmondja, hogy a projekt indulásakor el kellett dönteniük, hogy hol húzzák meg a határt, és az volt az álláspont, hogy Magyarországot önidentitása Közép-Európához húzza. Arról sem szabad megfeledkezni - hangsúlyozza Krisztina -, hogy a "Balkán" kifejezés sokak szemében negatív tartalmat hordoz. De ezen nem úgy kell segíteni, hogy a negatív fogalmat mostantól nem használjuk, hanem árnyaltabban vizsgáljuk azt, amit történelmileg produkált.

Görögországot persze nem kell azért agyondicsérnünk, hiszen a ciprusi konfliktus megoldatlansága részben az egymást követõ görög kormányok hibája is. Nijazi Közöljürek történészprofesszor ciprióta török, aki a megosztott sziget görög térfelén él, és a nicosiai görög egyetemen tanít. Azt hittem volna, hogy ez nem is lehetséges - mondom neki:

Nijazi elmondja, valóban ritkaság az õ esete, de az a helyzet, hogy a nicosiai egyetemen 10 évvel ezelõtt egy neves magyar turkológus, Hazai György felállított egy turkológiai tanszéket, és Nijazi oda pályázott sikerrel hat évvel ezelõtt. Korábban Németországban és Londonban is tanult, így kevésbé kötötték a hagyományok. Azt mondja: részérõl ez állásfoglalás. Azt fejezi ki, hogy hisz a sziget újraegyesítésében ...

Idõnk lassan lejár, de még gyorsan hallgassuk meg, mit mondott David Wisner, a Szalonikiben mûködõ Amerikai Fõiskola történészprofesszora, aki balkáni törénelmet tanít diákjainak: köztük koszovói szerbeknek, albánoknak, bulgároknak, macedónoknak, horvátoknak, görögöknek és sokféle amerikai jövevénynek:

David Wisner azt meséli: valaki azt mondta neki a konferencián, hogy a gyûlöletet meg kell tanulni. A gyermek lehet mérges vagy nyûgös, ha fáradt, de gyûlölni - azt tanulni kell. Márpedig ha így van, akkor a gyûlöletrõl le is lehet szokni. Szaloniki városának például meg kell küzdenie elõször a saját múltbéli árnyékaival. Azzal például, hogy az Ottomán birodalom egy bizonyos idõszakában a városban több zsidó élt, mint görög és török együttvéve. Ma elenyészõ a zsidók létszáma, és az emberek nem szeretnek arra gondolni, hogy a zsidóság miért is fogyatkozott meg ...

A Demokrácia Központ vezetését január közepén Nenad Sebek újságíró vette át, és a mostani - csaknem 150 fõs - konferencia megszervezése az õ feladata volt. A vele készült beszélgetés is elhangzik majd interjúsorozatunkban, de most búcsúzunk a Közös történelem" címû balkáni projekt résztvevõitõl - ahogy hallgatóinktól is. Európa rovatunkban a Pix Lex görög együttes zenéjét hallották, amelynek tagjai gyakran nyúlnak vissza a balkáni térség zenei folklórjához. de ezzel búcsúzunk is Londonból - viszonthallásra egy hét múlva ..